Termikus sótalanító

A Termikus sótalanító egy víztermelő épület, amely a gőzt friss vízzé alakítja. Akkor a leghasznosabb, ha a gyárnak már van hozzáférése hulladékgőzhöz, például erőművekből, kipufogógáz-tisztítókból vagy ívkemencékből, mivel ezt a gőzt így vissza lehet nyerni ahelyett, hogy kárba veszne. Az épület több receptet is támogat, köztük high steam, low steam és depleted steam recepteket, így rugalmas megoldás arra, hogy az egyébként újrahasznosítható hőt vízzé alakítsa.

A fő kompromisszum a vízhozam, a gőz minősége és aközött van, hogy hol jelentkezik az energiaköltség. A high steam több vizet termel, mint a low steam, de sokkal több energiát is fogyaszt, ezért rossz választás ahhoz képest, mintha low steamet csapolnál le egy meglévő energiarendszerből. A depleted steam a közvetlen elektromos igény szempontjából a legolcsóbb recept, de a terhet az elektromos hálózatra helyezi át, mert maga a desalinator is áramot használ, majd további áramtermelésre van szükség annak a gőzenergiának a pótlására, amely egyébként máshol termelődött volna meg.

Fontos részlet, hogy a gőz nem vész el teljesen, amikor víz-visszanyerésre használod. Minden egységnyi gőzből egy hűtőtorony ingyen 0.75 vizet tud előállítani, ezért a desalinator látszólagos kimenete félrevezető lehet, ha a gőzt ehelyett le is lehetett volna hűteni. Ez különösen fontos a depleted steam esetében: bár egy depleted steam-et használó desalinator nagyon termelékenynek tűnhet, ennek a víznek egy része amúgy is elérhető lett volna hűtőtornyokon keresztül. A gyakorlatban a nettó nyereség alacsonyabb, mint amit a nyers receptkimenet sugall.

• A depleted steam a legnagyobb elektromos igényű opció, még akkor is, ha magán az épületen a legkevesebb közvetlen áramot használja, mert az elvesző gőzenergiát továbbra is pótolni kell.
• A low steam általában hatékonyabb sótalanításhoz, mint a high steam, mivel a high steam csak kis mértékben növeli a vízkimenetet, jóval nagyobb energiaköltség mellett.
• A legpraktikusabb felhasználási eset gyakran az, ha a meglévő rendszerek hulladékgőzét desalinator-okba vezeted, ahelyett hogy kizárólag sótalanításhoz állítanál elő gőzt.
• A kialakítások összehasonlításakor a valódi kérdés nemcsak az, hogy mennyi vizet ad ki az épület, hanem az is, hogy mennyi extra vizet biztosít azon felül, amit egy hűtőtorony amúgy is visszanyert volna.

Tervezési szempontból a Termikus sótalanító leginkább gőzvisszanyerő épületként kezelendő, nem pedig önálló vízforrásként. Integrált ipari elrendezésekben a legerősebb, ahol a gőz már eleve folyamatosan termelődik, és ahol a játékos egyensúlyba tudja hozni az üzemanyag-felhasználás, az elektromos igény és a vízellátás közötti kompromisszumot.